Tervben volt idénre mindenképpen egy Holland utazás, az EB nevezésemet pedig be kellett váltanom egy WEU-s versenyre szeptemberig, így alakult, hogy indultam Amszterdamban a Stadion Sprinten. Nagyon nagy élmény volt kipróbálni ezt a verseny típust, ugyanakkor nem biztos, hogy kizárólag egy stadion verseny miatt ennyit utaznék máskor.

Két héttel a verseny előtt még önkénteskedésen gondolkoztam, oda már nem volt hely, úgyhogy lett egy super nevezésem. Aztán végülis arra jutottam, hogy nem érezném jól magam a pálya mellett üldögélve miközben a többiek szenvednek, úgyhogy beszereztem egy beast és sprint nevezést is. Nem mondom, hogy biztos voltam mindenben, de egy próbát megért....

Nem terveztem téli sprintet, semmi kedvem nem volt egy sprintért ennyit utazni, főleg nem ilyen hidegben. Aztán a kis csapatom tagjai, akikkel tavaly is beutaztuk fél Közép-Európát mesélték, hogy milyen szép ez a téli érem, csak menni kéne. Na itt már éreztem, hogy ebből utazás lesz, bár még hagytam magamnak egy kis időt 'átgondolni' nem is tudom...

Már egy jó ideje szemeztem a Hun-Harcos futással és most decemberben jött el az ideje, hogy végre rajthoz is álltam Visegrádon. A nevezés megnyitása után pár nappal eldöntöttem, hogy bármi lesz is én menni fogok, futótárs hiányában telekocsival, ami egyébként nagyon jó ötletnek bizonyult. Meleg szívvel ajánlom a versenyre utazásnak ezt a módját,...

A Spartan Race-nek köszönhetően nagyon megszerettem hegyen futni, egyértelműen sokkal jobb, mint aszfalton, ennek ellenére sajnos még mindig többet edzek belvárosi bicikli utakon, így szuper élmény volt november 4-én, csodálatos napsütésben futni a Vértes emelkedőin. Nem mondanám magam tapasztalt terepfutónak, de az egyértelműen érezhető volt a...

Sokaknak az az első gondolata, hogy ugyan, mi az a 30 km, mikor simán lefutottál 50-et és akár jogos is lehetne a dolog, de erre mindig az a válaszom, hogy hihetetlenül más aszfalton folyamatosan futni egy ekkora távot, mint hegyen akadályokkal megszakítva teljesíteni egy hosszabbat. Hogy melyik a nehezebb? Jelen esetben nekem a városi futás...

...avagy hogyan éltem meg az első Ultra Beastemet...

Még egy Trifecta hétvége? Persze, mennyünk! (nevezéskor jó ötletnek tűnt...)

Bevallom, a szlovák hétvége után nem igazán vártam a következőt. 3 hét telt el a kettő között és volt olyan sebem ami még be sem gyógyult rendesen. Hazudnék, ha azt mondanám, jól esik másnap is rajthoz állni, főleg ha az első versenyen már beleadsz mindent és így egyre csökken az energia a többire. Itt más volt a sorrend, mint...

Ez volt az első Trifecta hétvégém. A helyszín nem volt ismeretlen, hiszen tavaly már megjártuk Kubinskát. Akkor elképedve néztük a Trifectásokat, "jézusom, ezek nem normálisak...3 verseny 2 nap alatt", erre tessék, most mi is arra készültünk, hogy egy rakás éremmel a nyakunkban térjünk haza, miután meghódítottuk a hegyet (többször is).

Ez volt az első superem, annak ellenére is, hogy egy beasten már túl vagyok. Sajnos picit késve érkeztünk meg a helyszínre - az időjárás erősen lassító körülményt jelentett - ráadásul sikerült a pályától a lehető legmesszebb leparkolni. A rajt előtt kb. 10 perccel sikerült átvenni a csomagot, rohantunk a csomaglerakóba, ahol kissé lesokkolt a...